Álmomat csak egyetlen ember vezeti,
Ki szívemet szét sem szedheti.
Látható fáradtság sem szabadít,
küzdeni kell érte, mely csak erősít.

Ha nem félsz a mérhetetlen mélytől,
Megvédenéd e viharos széltől.
Ha csak rágondolnál megrázna,
Felhőtlen viharban csak sajnálna.

Néhai sikereket visszanézve,
Csak attól félsz, mi lesz itt idézve.
Rohanás a szerelem felé csak kudarc,
Mindenkori szétvetett arc.

A fáradtság is már kiül orcádon,
Nehéz takargatni íly keserű világon.
Más sem képzelné szebben az életet,
Ha tudhatná az iszonyú, karcsú végzetet.

Ne légy szomorú még nincs itt a vég,
A díszes koporsó ráér még.
Te csak hajtsd az életed s remélj,
Megtalálod szerelmed, ne félj.

Kíváncsiság szétvetett árnyak élete,
Mely még nem tudom hogy félek -e.
Ha megtalálom azt ki viszont szeret,
Ő találhat csak szívembe helyet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.