Magamba roskadva sem érek többet,
Szeretni nem kívánom tovább e lelket.
Százszor ellene szítottak, de én mégse,
Kár volt nem hallgatni, mivel ez nem mese.

Nem tűri ha bántják s szidják érte,
Felháborodva megy megsértve.
Dühét másokon levezetvén is,
Már magában sem nagyon hisz.

Játéknak nézett érzelmeket hajt,
Hátra sem nézve tart, ahol tart.
Életét csupán e dolgok szelíditik,
Már szép szavak sem kényszeríthetik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.