Szeretem mikor szemeden csillan a leeső nap utolsó sugara...
Szeretem ha a felhők sírnak és te csak mosolyogsz rám...
Szeretem ha kezed ujjacskáit érezhtem az enyémek között...
Szeretem ha megölelsz és közben csókolsz...
Szeretni foglak míg tehetem...
Szeress te is míg csak teheted...
Édes drága egyetlenem,csak te leszel ki kell majd nekem.

Magamba roskadva sem érek többet,
Szeretni nem kívánom tovább e lelket.
Százszor ellene szítottak, de én mégse,
Kár volt nem hallgatni, mivel ez nem mese.

Nem tűri ha bántják s szidják érte,
Felháborodva megy megsértve.
Dühét másokon levezetvén is,
Már magában sem nagyon hisz.

Játéknak nézett érzelmeket hajt,
Hátra sem nézve tart, ahol tart.
Életét csupán e dolgok szelíditik,
Már szép szavak sem kényszeríthetik.

Szíve csak erősödik,
Még ajtó sem nyílik.
Rég várja szerelmét,
Bezárva roppan szét.

Amerre jár gúnyolják,
Már rég tele a szák.
Lüktető vér csordul,
Élete hasztalanra fordul.

Csápok hasztalan hegye,
Testét ragasztják tele.
Szívtelen jószág a víz,
De nem édes az íz.

Sóval pótolt keserűség,
Kínzó királyi felség.
A vár is csak képzelet,
S nem nyeli el e teret.

Hatalmas csalódás készül,
Küszöbén is csak ő vénül.
Hamar legyőzi a lényt,
Melyben hinnie kellett.

Nem volt igaz, sem hamis,
Ha még a cél ferdített is.
Hívásra választ sem kapva,
szerelmét otthagyja sírva. 

...

Mikor a fény árnyékol,
Szerelmét nem látja sehol.
Csillagok rengetegében elvész,
Keresi párját, s csalódottan néz.

Fák hatalmas zárjai,
Rejtegeti fólyóinak árjai.
Melyre csak nehezen talál rá,
Feladni igen nagy kár.

Felhők jönnek-mennek az égen,
De nem tör meg, s vár merészen.
Borús napok-hetek járnak,
De lassan a virágok kivirulnak.

Már egy hónapja vár, s remél,
Hirtelen jő a viharos szél.
Feszélyekkel nézi jövőjét,
Félve ismeri meg szerelmét.

Szerelme csak néha pillant rá,
De ő minden percben figyel rá.
Néha azt érzi hogy talán szeretik,
De néha nagyon elszomorodik.

Már évek teltek el s még tart,
Még nem szakadt meg a part.
De látván édes kis csokjait,
Már vágyálmok élik sorait. 

Rádnézek te cserfes kislány,
S látom nem gyötör a magány.
Szíved hatalmas kertjébe mindenkit beengedsz,
Szerencsés az kit ölelgetsz.

Szeretem hajad színéd,
Szemed csillogó fényét.
Megfogott hatalmas vonzerőd,
Szívesen lennék a kérőd.

Másnak én nem adnálak,
Ha már szívembe zártalak.
De ez a te döntsed,
Remélem megnyertem szíved.

Havas esték szikrázó fénye,
Lágyan szál a szobába be.
Minden gyermek vidáman díszít,
Karácsonyfát, lakást szépít.

Anyuka is készülődik nagyba,
vacsorát készít a konyhába.
Mikor kész a Karácsonyfa,
Kiküldi a gyerekeket az udvarra.

Vidáman hógolyoznak fiúk,lányok,
Miközbe megérkeztek az ajándékok.
Szól az angyalkás-csengő lágy zaja,
eláll az összes gyermeknek a szava.