Rádnézek te cserfes kislány,
S látom nem gyötör a magány.
Szíved hatalmas kertjébe mindenkit beengedsz,
Szerencsés az kit ölelgetsz.

Szeretem hajad színéd,
Szemed csillogó fényét.
Megfogott hatalmas vonzerőd,
Szívesen lennék a kérőd.

Másnak én nem adnálak,
Ha már szívembe zártalak.
De ez a te döntsed,
Remélem megnyertem szíved.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.