Szíve csak erősödik,
Még ajtó sem nyílik.
Rég várja szerelmét,
Bezárva roppan szét.

Amerre jár gúnyolják,
Már rég tele a szák.
Lüktető vér csordul,
Élete hasztalanra fordul.

Csápok hasztalan hegye,
Testét ragasztják tele.
Szívtelen jószág a víz,
De nem édes az íz.

Sóval pótolt keserűség,
Kínzó királyi felség.
A vár is csak képzelet,
S nem nyeli el e teret.

Hatalmas csalódás készül,
Küszöbén is csak ő vénül.
Hamar legyőzi a lényt,
Melyben hinnie kellett.

Nem volt igaz, sem hamis,
Ha még a cél ferdített is.
Hívásra választ sem kapva,
szerelmét otthagyja sírva. 

...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.