Sivatag mély tengerében,
Tér, hatalom szellemében,
Meggyőzi melyet nem lehet,
S homok-vize kitölti e teret.

Rég nem látott meredék,
Elhagyatott egyszerű vidék.
A tájból csak könny fakad,
Visszatartva sem apad.

Zord idő, zord környezet,
Megigéző gondolatövezet.
Rettegve, félve szavatkozik,
Rémisztve, szikrázóan vetekszik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.