Hideg, fagyos reggelen,
Ébredsz fel nesztelen.
Saját tükörképed vidám,
Iskolába készülődsz lazán.

Rémülködve mész ki az ajtón,
Mi ez a sok hó a fákon?
Az indulás is nehéz,
Mindenki csak lenéz.

Hirtelen tűz gyúl benned,
Mikor meglátod, s szíved
Csak elszorul, majd megreked.
Feléd tart a szerelmed.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.